Valamiért mindig érdekesen néztem azokra a Fotós ismerőseimre, akik hónapról hónapra újabb Gépvázzal és Objektívekkel jelentkeznek. Már meg sem kérdem, hogy ezt megint minek kellett? Nem mintha én nem tehetném meg mégis szerintem teljesen felesleges értelmetlenül össze vissza vásárolgatni főleg most amikor mindennek sec perc alatt nagyságrendekkel felszökött az ára.
Nem tagadom nekem nincs sok objektívem sőt mindösszesen 3 van és azért nem kettő mert olyan olcsó volt a Szettes változat mikor a 40D-s gépemet vettem, hogy nem hagyhattam ki az APS-C képérzékelőre orientált EF-S 17-85mm-es Stabilizátoros verziót bízván abba, hogy jól fogok járni hisz majdnem tripla áron el tudom adni. Nem sikerült mégsem bánom sok esetben jól jön ő is.
Legfőképp Stúdiós körülmények között Fotózom a Canon EF70-200mm-es objektívemmel melynek csupán F4 a fényereje és nincs is stabilizátor benne, de kérdem én minek vegyek egy F2.8-as stabilizátoros verziót arra, hogy a stúdióvakukra támaszkodva nyugodt szívvel beállíthatok 1/250-es záridőt és F8-as esetenként F11-es rekeszértéket?
Szerintem teljesen felesleges valahogy kb. úgy mint egy F1.2-es Objektívet minek veszünk meg ha folyton F5.6 és F.8 között fotózunk? Persze talán gyorsabban talál élességet vagy jobb a képminősége, de annyival, hogy 2X de sokkal jellemzőbb, hogy 3X-4X többe kerül ér –e számunkra ez ennyit?
Személyes kedvencem pedig a Canon EF17-40-es szintén F4-es objektív mely az EF70-200-assal karöltve minden lehetséges feladatra biztos társak tudnak lenni. Eddig soha nem kellett kiakadnom azon, hogy nincs megfelelő optika ahhoz amihez épp szükség lenne rá.
A digitális kistesót az EF-S 17-85-öst pedig rendre magammal cipelem akkor, amikor nem kifejezetten a legjobb képminőség az első hanem inkább a dokumentáció és az, hogy legyen pár emlék azokról a szép est-ékről amiket barátainkkal töltünk és persze itt az sem utolsó szempont, hogy annyira félni sem kell, hogy ráfröccsen valami vagy behatol a cigarettafüst az objektív lencséi közé.




